Seres Mária legszívesebben hazugságvizsgálóval a hóna alatt menne a parlamentbe, első munkanapján. Pénzbüntetéssel és közmunkával tanítaná igazmondásra a honatyákat.

Az SMS kampányarca nem viccel: poligráffal akarja megreformálni az országházi morált. Már van is készüléke.

– Ha kell valakit mondani, akiben nem bíznak az emberek, az a politikus. Aztán jön egy választás, és mégiscsak hajlandóak x-et odahúzni egy olyan embernek, akinek a fele szavát sem hiszik el! De mi megálljt parancsolnánk a képviselők hazudozásának, és bevezetnénk a parlamentben a poligráfot. Az SMS frakció mögött lenne egy LED fal, ezen üzennének a tévéközvetítést nézők, és jelezhetnék, ha szerintük hazudik a képviselő. Ekkor az illetőt alávetnénk a vizsgálatnak. Meggyőződésem, hogy 1 hónap után már többen mondanának igazat. Lehet, hogy humorosnak tűnik, de szerintem ez a nyitja a változásnak – érvel Seres, aki szerint nagyon sokan élveznék az ilyen jellegű közvetítést.

– Van „B” tervünk is arra az esetre, ha a házszabály nem engedné a nézői jelzéseket. Vettünk az interneten egy egyszerűbb kis asztali gépet, ami persze nem olyan komoly műszer, mint a poligráf, viszont megrázza az illetőt, ha hazudik. Mért ne lehetne ott minden képviselő asztalkáján egy ilyen kis gyorsvizsgáló? És ha jelez, ki kell fáradnia a szomszéd szobába, ahol a poligráf is teszteli. Egyetlen hazugságot megbocsátanék, mert előfordulhat, vagy rossz az információ. Másodszorra pénzbüntetést kapna, harmadik alkalommal pedig közmunkára ítélném az illetőt. Menjen ki az emberek közé, és szokjon le a hazugságról! Hozzánk, Mátraverebélybe bármelyikük jöhet közfoglalkoztatottnak. Nem válna a honatyák kárára, sőt, hálásak is lehetnének, mert ott egy csomó dolgot megtanulnának a való életről. Az is biztos, hogy még egyszer nem indulna választáson olyan ember, aki rászolgált a hazug jelzőre – csipkelődik Seres Mária, mindenkit invitálva: próbálják ki a poligráfot.

– A Keleti pályaudvarnál vasárnapig a standunkon teszteltetjük az emberekkel, és kérjük a véleményüket, vigyük-e be a parlamentbe. Arról a javaslatunkról is beszélgetünk velük, hogy tanítsák az iskolákban a testbeszédből tetten érhető hazugságot.

El kellene dönteni, mit akarunk. Ha elsődleges a profit és a versenyképesség, akkor hajrá, multik. Igaz, hogy a magyar vidék megélhetés nélkül marad, mert árban nem versenyképes a multikkal, de ez az ára annak, ha a polgármesterek abban vetélkednek, ki tud a faluba Auchant, Lidlt, Tesco bevásárlóközpontot hozni.Nem a multikat kritizálom, amikor azt mondom, hogy hülyére keresik és röhögik magukat rajtunk. Valójában a politikai elit nyírja ki a multik potenciális helyi konkurenseit, amikor a polgármesterek, országgyűlési képviselők könnyes szemmel átvágják a nemzetiszínű szalagot az üzletlánc avatásokon. A multik mellett a kistermelők, a kiskereskedők nem versenyképesek, meghalnak.
A multi üzletláncok és a kiskereskedelem, a nagyüzemi termelés és a családi gazdaságok normális országokban megférnek egymással. Nálunk is megférhetnének, ha lenne rá politikai akarat. De lustaságból, ostobaságból nincs. Senki nem vitatja, hogy a gabonafélék csak nagyüzemi módon termelhetők gazdaságosan. De a többi, a zöldségfélék, a gyümölcsök miért nem termelhetők tíz- vagy húszhektárnyi családi gazdaságokban – gazdaságosan?

A gödöllői egyetem egy régebbi kutatása szerint 1960 és 1990 között a gabonafélék, a zöldségek és a gyümölcsök vitamin-, ásványianyag- és nyomelemtartalmuk 60 százalékát elveszítették a nagyüzemi átállás miatti fajtaváltásoknak köszönhetően. A beltartalom, a biológiai tápérték helyett a tárolhatóság, a hozam, a szállíthatóság, nem utolsósorban a külcsín lett elsődleges. Mi akadályozza a mezőgazdasági kormányzatot abban, hogy a hagyományos, kevesebb kemikália-, de nagyobb élőmunka-igényű, értékesebb beltartalmú fajták ismételt termesztését preferálja? Nálunk miért nem működnek a termelői értékesítő szervezetek, a TÉSZ-ek? Miért nincsenek kis- és közepes méretű agrártermék-feldolgozók, gyümölcsaszalók, szárítók, csomagolók? Miért működnek gyengén a helyi piacok? Miért nincsenek közelítőleg önellátó falvaink? Mi akadályozza a fogyasztóvédelmet abban, hogy az üzletláncok keleti piacokra szánt silány minőségű portékáitól megszabadítsa az országot, helyet csinálva a hazai termékeknek?

Amíg nincs erre politikai akarat, addig építjük a feudalizmust, megteremtjük az új földesurakat, és nyomorban hagyjuk a vidéket. És esszük a gazdagabb Nyugat saját fogyasztásra méltatlannak minősített, gyenge termékeit. Nem az Ángyán-féle családi gazdaságok világa, hanem ez az igazi skanzen. Az államilag működtetett kilencvenháromezer négyzetkilométeres Magyarország.

részlet
Herényi Károly írásából