A szlovákiai háztartások csaknem 60 százaléka havi nettó hatszáz eurónál kevesebből él, miközben az országos átlagbér mintegy nyolcszáz eurót tesz ki havonta – derült ki a Szociális és Gazdasági Kockázatok Kutatóintézetének (IVRA) kimutatásából, amelyet pozsonyi sajtótájékoztatóján pénteken tett közzé a szervezet.
Az IVRA – a szlovák statisztikai hivatal (SÚSR) adataira alapozó – kimutatása szerint egy szlovákiai háztartásnak átlagban havi 629 euró (mintegy 190 ezer forint) nettó bevétele van. Ugyanakkor a háztartások 57,9 százaléka – havi kevesebb mint 600 euróból (mintegy 180 ezer forint) él.
Az intézet szerint ez az az összes szlovák háztartás (1,9 millió) nagyobb hányadára (mintegy 1,1 millió háztartás) igaz, vagyis összesen mintegy 2,9 millió személyt érint.
“Szlovákiában nagyon széles a szegénység által veszélyeztetettek rétege” – állapította meg Martin Halás, a kimutatást készítő civil szervezet vezetője az adatokat ismertetve. Rámutatott: a 600 eurónál alacsonyabb összegből gazdálkodó háztartások kiadásának 95 százalékát az alapvető megélhetésre, vagyis a lakhatással kapcsolatos kiadásokra, valamint élelmiszer- és gyógyszer vásárlásra költik.
Martin Halás elmondta: a vizsgált időszakban az egyébként is alacsony bevételekkel rendelkező háztartások szegényedtek el a leggyorsabb ütemben, azaz esetükben csökkent a leginkább az az összeg, amely az alapvető megélhetési költségek kifizetése után megmaradt számukra. Az elszegényedés veszélyének leginkább a többgyermekes háztartások, a gyermeküket egyedül nevelők és az egyedül élő nyugdíjasok voltak kitéve.
“A nyugdíjasok egy részének, miután kifizették alapvető költségeiket, például napi 4 centje (12 forint) maradt arra, hogy ápolói ellátást biztosítson magának” – mutatott rá Martin Halás.
A kimutatásból az is kiderült, hogy az ország egyes régióiban jelentős eltérések mutatkoznak a háztartások bevételeiben. Viszonylag a legjobb helyzetben Pozsony megye háztartásai vannak, itt átlagban 778 euró az egy háztartásra jutó havi bevétel, addig például az ország keleti részében lévő Eperjes megyében, egy átlagos háztartás havi bevétele mintegy 40 százalékkal kevesebb a pozsonyinál. A pozsonyi háztartások havi bevétele összege mintegy 30 százalékkal magasabb az országos átlagnál. (MTI)
Hazugságvizsgálót a parlamentbe!
Seres Mária legszívesebben hazugságvizsgálóval a hóna alatt menne a parlamentbe, első munkanapján. Pénzbüntetéssel és közmunkával tanítaná igazmondásra a honatyákat.
Az SMS kampányarca nem viccel: poligráffal akarja megreformálni az országházi morált. Már van is készüléke.
– Ha kell valakit mondani, akiben nem bíznak az emberek, az a politikus. Aztán jön egy választás, és mégiscsak hajlandóak x-et odahúzni egy olyan embernek, akinek a fele szavát sem hiszik el! De mi megálljt parancsolnánk a képviselők hazudozásának, és bevezetnénk a parlamentben a poligráfot. Az SMS frakció mögött lenne egy LED fal, ezen üzennének a tévéközvetítést nézők, és jelezhetnék, ha szerintük hazudik a képviselő. Ekkor az illetőt alávetnénk a vizsgálatnak. Meggyőződésem, hogy 1 hónap után már többen mondanának igazat. Lehet, hogy humorosnak tűnik, de szerintem ez a nyitja a változásnak – érvel Seres, aki szerint nagyon sokan élveznék az ilyen jellegű közvetítést.
– Van „B” tervünk is arra az esetre, ha a házszabály nem engedné a nézői jelzéseket. Vettünk az interneten egy egyszerűbb kis asztali gépet, ami persze nem olyan komoly műszer, mint a poligráf, viszont megrázza az illetőt, ha hazudik. Mért ne lehetne ott minden képviselő asztalkáján egy ilyen kis gyorsvizsgáló? És ha jelez, ki kell fáradnia a szomszéd szobába, ahol a poligráf is teszteli. Egyetlen hazugságot megbocsátanék, mert előfordulhat, vagy rossz az információ. Másodszorra pénzbüntetést kapna, harmadik alkalommal pedig közmunkára ítélném az illetőt. Menjen ki az emberek közé, és szokjon le a hazugságról! Hozzánk, Mátraverebélybe bármelyikük jöhet közfoglalkoztatottnak. Nem válna a honatyák kárára, sőt, hálásak is lehetnének, mert ott egy csomó dolgot megtanulnának a való életről. Az is biztos, hogy még egyszer nem indulna választáson olyan ember, aki rászolgált a hazug jelzőre – csipkelődik Seres Mária, mindenkit invitálva: próbálják ki a poligráfot.
– A Keleti pályaudvarnál vasárnapig a standunkon teszteltetjük az emberekkel, és kérjük a véleményüket, vigyük-e be a parlamentbe. Arról a javaslatunkról is beszélgetünk velük, hogy tanítsák az iskolákban a testbeszédből tetten érhető hazugságot.
Amiben Ángyánnak igaza van
El kellene dönteni, mit akarunk. Ha elsődleges a profit és a versenyképesség, akkor hajrá, multik. Igaz, hogy a magyar vidék megélhetés nélkül marad, mert árban nem versenyképes a multikkal, de ez az ára annak, ha a polgármesterek abban vetélkednek, ki tud a faluba Auchant, Lidlt, Tesco bevásárlóközpontot hozni.Nem a multikat kritizálom, amikor azt mondom, hogy hülyére keresik és röhögik magukat rajtunk. Valójában a politikai elit nyírja ki a multik potenciális helyi konkurenseit, amikor a polgármesterek, országgyűlési képviselők könnyes szemmel átvágják a nemzetiszínű szalagot az üzletlánc avatásokon. A multik mellett a kistermelők, a kiskereskedők nem versenyképesek, meghalnak.
A multi üzletláncok és a kiskereskedelem, a nagyüzemi termelés és a családi gazdaságok normális országokban megférnek egymással. Nálunk is megférhetnének, ha lenne rá politikai akarat. De lustaságból, ostobaságból nincs. Senki nem vitatja, hogy a gabonafélék csak nagyüzemi módon termelhetők gazdaságosan. De a többi, a zöldségfélék, a gyümölcsök miért nem termelhetők tíz- vagy húszhektárnyi családi gazdaságokban – gazdaságosan?
A gödöllői egyetem egy régebbi kutatása szerint 1960 és 1990 között a gabonafélék, a zöldségek és a gyümölcsök vitamin-, ásványianyag- és nyomelemtartalmuk 60 százalékát elveszítették a nagyüzemi átállás miatti fajtaváltásoknak köszönhetően. A beltartalom, a biológiai tápérték helyett a tárolhatóság, a hozam, a szállíthatóság, nem utolsósorban a külcsín lett elsődleges. Mi akadályozza a mezőgazdasági kormányzatot abban, hogy a hagyományos, kevesebb kemikália-, de nagyobb élőmunka-igényű, értékesebb beltartalmú fajták ismételt termesztését preferálja? Nálunk miért nem működnek a termelői értékesítő szervezetek, a TÉSZ-ek? Miért nincsenek kis- és közepes méretű agrártermék-feldolgozók, gyümölcsaszalók, szárítók, csomagolók? Miért működnek gyengén a helyi piacok? Miért nincsenek közelítőleg önellátó falvaink? Mi akadályozza a fogyasztóvédelmet abban, hogy az üzletláncok keleti piacokra szánt silány minőségű portékáitól megszabadítsa az országot, helyet csinálva a hazai termékeknek?
Amíg nincs erre politikai akarat, addig építjük a feudalizmust, megteremtjük az új földesurakat, és nyomorban hagyjuk a vidéket. És esszük a gazdagabb Nyugat saját fogyasztásra méltatlannak minősített, gyenge termékeit. Nem az Ángyán-féle családi gazdaságok világa, hanem ez az igazi skanzen. Az államilag működtetett kilencvenháromezer négyzetkilométeres Magyarország.
részlet
Herényi Károly írásából