Arisztotelész szerint minden emberi teremtmény több fizionómiával rendelkezik és sosem képvisel valamely tiszta prototípust, inkább több prototípus keverékét, melyet Vannier metatípusnak nevez. Az általa kidolgozott tipológia épp azt próbálja elérni, hogy az egyént valamely metatípushoz társítsa.
Az egyén valódi személyisége megismerése érdekében mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a látható jellemvonások csak egyfajta álarc, mely egy láthatatlan, belső egyéniséget takar. Ahhoz, hogy megismerhessük a metatípust, jól kell ismernünk a prototípusokat. A termete alapján például, az ember lehet magas, középtermetű és alacsony. Mindezt más is látja, de Vannier például tovább osztályozza a megfigyelt alanyait, s megállapítja, hogy a Mars, Szaturnusz és Apollón típusú alany általában magas termetű, a Jupiter, Vénusz és Merkúr típus középtermetű, a Hold és Föld típus pedig alacsony termetű. De figyelembe veszi mások véleményét is, mikor a különböző jellemvonásokról szól. Például, idézi Bessonnet-Favre asszonyt, aki nyolc fő típusú arcformát különböztetett meg:
A Mars – datolya formájú, a Szaturnusz mandula, az Apolló – olajbogyó, a Jupiter – makk, a Vénusz – tojásforma, a Merkúr – mogyoró, a Hold – dió és a Föld típusú ember arca gesztenye formájú. Vannier szerint minden megfigyelt alany csoportosítható a szeme, a mozgása, a járása, a magatartása és megannyi más jellemvonás alapján.
A továbbiakban szívesen átveszem magam is az „alany” kifejezést, mely valahogy személyteleníti a bemutatásra kerülő típusokat, az asztrális típusok ugyanis távolról sem olyan hízelgők, mint például a magazinokban olvasható kedveskedő napi horoszkópok jellemrajzai. A kegyetlen szókimondás viszont hozzátartozik játékos boncolgatásomhoz, hiszen valamely szembetűnő tulajdonság, ha nem is épp pozitív, könnyen hozzásegíthet a jobb megismeréshez. Ha pedig önmagunkban találunk nem tetsző jellemvonást, a felismerése révén könnyen kiküszöbölhetjük.
íme, a nyolc asztrális típus, mely az egyszerű rápillantásra is olyan főbb jellemvonásokat sejttet, melyek egy-egy csoporton belül közösek. De hangsúlyozom, nincsenek „tiszta” típusok. S hogy a felsorolt típusok valahogy mégis alakot nyerjenek, példaként néhány számomra kedves, olykor egy-egy jólismert irodalmi hőst, híres műalkotást idézek.
